Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szent Korona eszme és a Szent Korona Tan

2009.02.22

A Szent Korona Tan a Szent Korona Eszme történelmi koronként történő
alkalmazásának rendszere, vagyis:

A Szent Korona eszme meghatározza az alapot, amelyre építeni lehet és annak
az alkotásnak a legfontosabb funkcióit, amely a társadalmi és gazdasági harmóniát
biztosítja, ezért alkotmány.

A Szent Korona Tan a minden korra jellemző ismeretanyag alapján tartalmazza
azt az építési tervet, amely az adott kor lehetőségei szerint valósítja meg
a harmónia megteremtéséhez szükséges funkciók feltételeit, vagyis az alaptörvényt.


A részletes törvények az alaptörvény szerinti építés kivitelezésének (a funkciók
feltételei biztosításának) eszközeit határozzák meg. (Ezt itt csak a teljesség
kedvéért említem. A részletes törvények egyenkénti feladata a jogrendszer egységében
mutatkozik meg.)


1. A Szent Korona Eszme a magyarság szakrális, több ezer éves alap-normarendszere,
amely - mint egy fényes, soha nem változó erejű csillag - irány-pozíciót adott
nekünk, aminek üzenete mindig is az volt, hogy a Kárpát medence mintájára
kell az emberiségnek szerves egységgé szerveződnie.
A kárpát-medencei
minta pedig az, hogy a különböző nemzetek saját kultúrájuknak természetes környezetet
keresve települtek a Kárpát medence különböző részeire, így megteremtve az ökológiai-ökonómiai
harmóniában megtestesülő, természetesként működésű szerves egységet. Az itt
őshonos magyarságnak az volt az isteni küldetése, hogy szelektálja a bevándorlókat
kultúrájuk minősége szerint, annak érdekében, hogy „ne kerülhessen konkoly a
búzába”. Így alakult ki az államalapító és államalkotó nemzetek természetes
társadalmi és gazdasági harmóniája, a közös gyökerű istenhit lelki- és szellemi
irányítása alatt.

 

Íly módon a Kárpát-medence lényegében is teljesíti fizikai formájában megmutatkozó
agy-szerepét (dr. Papp Lajos hasonlata): mintát ad a világnak az Isteni Szabályrendszer
szerinti emberi élethez. Ez a küldetéstudat köszön vissza Szent László, Nagy
Lajos, Mátyás király, Pázmány Péter, Werbőczy István, Bocskai István, Rákóczi
Ferenc, Kossuth Lajos és (egyesek számára: horribile dictu) Horthy Miklós munkáiban
és tevékenységében. Ennek a küldetéstudatnak volt részekre lebontó, XX. századi
megvalósításának terve Németh László „Kertmagyarországa”. (Ez
utóbbinak azért van nagy jelentősége, mert visszautal a XX. századra kialakult
magyar diszharmonikus helyzetre és annak lényegére: a „hígmagyarság” eluralkodására
a „mélymagyarság” fölött. (Szegény, magyarságában visszamaradt Vörös Péter ezt
félreértve nevezte Némethet „fasiszta fogorvosnak”.)

A Szent Korona eszme egy állandó alap-értékrendet határoz meg,
amely békés, önépítő fejlődést adott minden olyan nemzetnek, amely a magyarsággal
kapcsolatba került Egyiptomtól, Mezopotámián és Ázsián át az Amerikai kontinensig.

Ezért kell a Szent Korona eszmét alkotmányi alapnak tekinteni,
mindazokat az elemeit kiemelve, amelyek minden kor normarendszerének (alaptörvényének)
kötelező részei voltak:

Az egyetemes nemzetet megtestesítő állam örök szabadsága. (Alap: Hungaria semper
libera)

Az egyetemes nemzet átruházhatatlan tulajdon- és birtokos meghatározó joga.
(Alap: Sacra Corona radix omnium possessionum)

Az egyetemes nemzet minden tagjának egy és ugyanazon szabadsága. (Alap: Una
et eadem libertas)

Az egyetemes nemzet és annak tagjai biztonságát, mi szerint minden az egyetemes
nemzet érdekében kell, hogy történjék. (Alap: Sub specie Sacrae Coronae)

Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga ahhoz, hogy ellenálljon
és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását
csökkenti és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.
(Alap: Ius resistendi et contradiscendi)

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek (mint a magyarság legfőbb, természetes
képviseleti szervének) van egyedül joga kimondani a Szent Korona alkotmányisága
jogfolytonosságának visszaállítását, amikor közfelkiáltással kimondja: a Szent
Korona öt alapelve Magyarország alkotmánya.


2. Az Alaptörvény feladata, hogy a jelen kor ismeretanyaga
szerint meghatározza az Alkotmány alapján az egyetemes nemzet (az állam), a
nemzetet felépítő társadalmi csoportok és a Szent Korona tagok jogait
és kötelezettségeit.


Az Alaptörvény tehát meghatározza

az állam szuverenitásának biztosítékait, az ehhez szükséges feltételekkel,

a képviseleti rendszert, annak népakarat-kifejező biztosítékaival együtt,

a közigazgatás rendszerét, a társadalmi ellenőrzés biztosítékait,

a társadalmi csoportok alapvető jogait és kötelezettségeit, és azok állam által
biztosított feltételeit,

a Szent Korona tagok egyetemes és egyéni sajátosságoktól függő jogait, kötelezettségeit
és azok állam- és a társadalmi csoportok által biztosított feltételeit.

Az öt feladat egymásra épül és egymással rendszerkapcsolatban áll, a Szent
Korona önigazgatási elve
szerint. (Ez az elv fellelhető a vezetéselmélet
„kétdimenziós – mátrix – irányítási elvében”, ugyanis az egyik dimenziót a Szent
Korona területi – település, vármegye -, a másikat pedig a Szent Korona tagjainak
egyéni jellemzői adják (vallás, származás, családi helyzet – nem, kor – és foglalkozás-hívatás).

Az Alaptörvény a társadalmi- és gazdaságszervezési feladatokat egyaránt szabályozza.


Az önigazgatási elv alapja a társadalmi csoportok érdeksorrendisége.
Ez azt jelenti, hogy a Szent Korona magyar hagyományokra épülő rendszere a teljes
értelmében megvalósított autarkia harmónia-biztosítását jelenti
. Az
önellátás elsődlegessége nemcsak gazdasági fogalom, hanem az egész társadalmat
átfogó szervező erő. Vagyis: egy település vagy egy egyéni jegy alapján szerveződő
társadalmi csoport lehetőségeivel mindenek előtt saját igényeit elégíti ki.
Igényén felüli lehetőségeit arra használja, hogy egy másik település vagy társadalmi
csoporttal értékazonosan elcserélje olyan lehetőségekre, amelyekkel
ő nem (vagy nem igények szerinti mértékben) rendelkezik. Az önigazgatásnak ez
a formája része a Szent Korona eszmeiségnek, amellyel a minőségileg
magasabbrendű alternatíváját adja a piacgazdaságnak.


Az állam egységének és az államigazgatásiba beépített ellenőrzési rendszernek
az az alapvető feladata, hogy a társadalmi csoportok közötti termék- és szolgáltatáscserét
koordinálja, a rendelkezésére álló eszközökkel.

Ezzel lehet biztosítani, hogy a Szent Korona Tan most egy olyan
elemmel (Alaptörvénnyel) bővüljön, amely tisztán képviseli a Szent Korona
eszmét.


Ennek az Alaptörvénynek – amelyet az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek kell közfelkiáltással
elfogadnia – tartalmaznia kell minden (alkotmányi és alaptörvényi) alapelv biztosításának
alapját adó képviseleti rendszert, amely a Szent Korona eszme önigazgatási elve
szerint a következők szerint épül fel:

Alsóház: A Szent Korona területét képviseli, tehát az alsóházi képviselőket
az egy-egy településen élő Szent Korona tagok választják egyéni adottságai
és nem párttámogatottság alapján
(a választás technikájának meghatározása
a részletes törvénykezés egyik tárgya).

Felsőház: A Szent Korona tagjainak egyéni jellemzőjük szerint
alkotott csoportjainak érdekeit képviselik. A felsőházi képviselők csoportonkénti
létszáma kifejezi azt, hogy az adott csoportnak milyen az aránya a magyar nemzeten
belül.

A felsőház felépítése jelenti a visszatérést a Szent Korona eszme tisztaságához,
hiszen csak azok a társadalmi csoportok képviseltetik magukat, amelyek
ténylegesen részei a magyar társadalomnak
(pl. „rendek” nem), ugyanakkor
a tisztaság azt is jelenti, hogy csak a természetes módon államalapító
és államalkotó nemzetek és vallások állíthatnak képviselőt.


Ezzel a választási alapelvvel érhetjük el azt, hogy az egyetemes magyar
érdek kifejezője és képviselője legyen a Magyar Parlament.

 

 Forrás:pajzs

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.