Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiskunlacházán járt a Gárda - koporsót is vittünk ahogy kérték, de a GYILKOSOKNAK...

2009.05.24

Kiskunlacháza, újra

Meleg májusi napon vonult le megint a Magyar Gárda Kiskunlacházára, mert verőfényes tavaszi időben is akadnak dermesztő pillanatai a magyaroknak. Horák Nóra iszonyatos halála után nemrégiben iskolából hazaigyekvő tizenkét esztendős kislányt támadtak meg cigány suhancok.
Kezd nagyon elég lenni!
Kiss Róbertet, az országos főkapitányt halálosan megfenyegették. A gárdának azt üzenték, ha még egyszer Kiskunlacházára jön, hozzon magával koporsót is.
Hát hozott.
A széles, fekete szalagon ez állt: Horák Nóra gyilkosai. Nekik vittük a koporsót.

A gárda felsorakozott, és Nóra emlékművéhez vonult, a gyilkosság helyszínére. Elöl a koporsóvivők, mögöttük egy zászlós csoport, legvégül a többiek, vagy négyszázan.
Szegedi Csanád, a Magyar Gárda Egyesület egyik alapító tagja, a Jobbik alelnöke és egyik EP képviselőjelöltje, Kiss Róbert, a Magyar Gárda Országos Főkapitánya a néma csöndben tiszteletüket fejezték ki az emlékhely előtt. A zöldleveles, vörös rózsákkal és fehér szalaggal díszített koszorút két ifjú gárdista lány helyezte el, majd a főkapitány is letette koszorúját.
Szögi Lajos családja, egy ismeretlen amerikai magyar asszony és mások koszorúi mellé odakerült a Jobbiké is. Aztán jött egy férfi virággal, levette kakastollas kalapját, és meghajtotta a fejét. Mécses is került újra.
A művelődési házhoz vezető úton fájós derekú idős asszony bandukol. Változott a helyzet a faluban, kérdezem. Rám néz, nem változott itt semmi, feleli. Hozzá becsöngettek egyszer a cigányok, hoztunk a néninek harmincötezer forintot, mondták. Nekem? Nem jár nekem sehonnan pénz, ugyan honnan hozták volna? A Marika néni küldte, hangzott a válasz. Akkor vigyék is vissza annak a Marika néninek. Azzal az orrukra csapta az ajtót. Nem sokkal később kórházba került, nem is maradt kihasználatlanul a lehetőség, azonnal betörtek hozzá. Készpénzt kerestek, de nem találtak, hát jól felforgatták a házat és elszeleltek.
Egy másik asszony meséli, Nóra édesanyja bejött az üzletbe, úgy zokogott, hogy a többiek sem tudták megvigasztalni, vele sírtak ők is. A négyéves pici lány tartja bennük a lelket, ha ő nem lenne, megölték volna magukat. Valaki Nóra születésnapján megemlékezést szervezett. Összegyűlt vagy ötven ember, elmentek a temetőbe, aztán a ligetbe, az emlékhelyhez. Amikor visszafelé sétáltak, Kun László szobránál rohamrendőrök várták őket. Csak néztek, és nem hittek a szemüknek.
A községben három iskola van, a tanulók egyharmada cigány. Nóra halálának éjjelét követően két hétig közülük egy se jött iskolába. A faluból is eltűntek. Vajon miért, néz kérdő szemmel rám az asszony, nekem nem jutott eszembe eltűnni a házamból. A kérdés költői, a válasz kimondatlanul is ott lebeg a levegőben.
Nyolcadikos leány meséli, a fűtőtestnek támaszkodva állt, amikor minden ok nélkül megtámadták. Ha valaki ellenáll, cigánygyerek rögtön ezzel érvel: kiirtom a családodat.
Az enyémet aztán nem, mondta egy kislány, akinek helyén volt a szíve és az esze, hívom a Magyar Gárdát, ha még egyszer ilyet a szádon kiejtesz! Azóta őhozzá nem szól egyik sem.
Az asszonyok úgy járnak a boltba, hogy kiszámolják, 19 990 forintig a „vásárolni valókat”, és azzal szépen angolosan távoznak. Már amelyik tud számolni, mert aki nem, az az unokájával megy, az segít neki a kalkulálásban.
Csoda-e, ha Szegedi Csanád kérésére, miszerint tegye fel a kezét, aki azt gondolja, hogy van cigánybűnözés, minden ott lévő karja a magasba emelkedett? Csak a parlamenti pártok nem tudnak róla, mert nem szabad nekik.
Rend kell. Nagyon itt az ideje. Németh Attila, a szervező, akitől a köszöntő szavakat hallottuk, a gárdában látja a rend lehetőségét. Ő volt, aki a falunapon az eseményt meghirdette, és közölte a ráckevei rendőrfőkapitánnyal, hogy a biztosítást a Magyar Gárdával képzeli el.
A főkapitány néhány nyomozóval most is ott állt a téren, persze civilben, kezében a Barikád című újsággal. Kapta, elfogadta.
Volner János beszélt éppen, elmondta, amit lassan minden magyar ember megtapasztal.
Hogy szeretnék én most gondolatolvasó lenni, sóhajtott mellettem egy asszony, miközben erősen nézte a ráckevei rendőrfőkapitány őszes fejét.
Én is, gondoltam magamban. A nyomozó hátranézett. Nocsak kihallatszott a fejemből? Ez igen. Ilyen képességgel már rég minden kegyetlen gyilkos rács mögött tudhatnánk.
Valahogy nem akaródzik megtalálni őket, hiába minden DNS-minta.
Ha nekik nem sikerül, majd sikerül a csendőrségnek, amelynek tagjai a Magyar Gárdából verbuválódnak, a Jobbik pedig mindent megtesz azért, hogy a Szent Korona alkotmánya szerint élhessünk, mert 2011-gyel repül a föld a talpunk alól, ezt megvárni nem szabad.
Az első lépés a tisztességes élet felé az EP-választás. Végre magyarok is képviselik hazánkfiai érdekeit Brüsszelben. Akkor majd a gazdáknak is jobb lesz, mert harcolnak értük.
A küzdelmet nem adjuk fel. Magyarország nem juthat Palesztina sorsára. Akik ezt eltervezték, bűnösök, és bűnhődni fognak, ahogy azt megérdemlik. És talán lekerül Izrael hirdetőtábláiról a mondat: Gyertek velünk az új hazába, Magyarországra.
A rendezvény a végéhez közeledik, énekeljük a Szózatot, a Székely Himnuszt. Mindenki vigyázzban áll. A ráckevei rendőrfőkapitány és a nyomozó is.
Mielőtt mindenki elszéled, Kiss Róbert főkapitány még intéz néhány szót a gárdához. Aztán a rendőrséghez is: augusztus harmincadikáig kap a rendőrség lehetőséget Horák Nóra gyilkosainak kézre kerítésére. Ha addig nem történik meg, a Magyar Gárda ismét eljön Kiskunlacházára, és megkeresi őket.

Ne féljetek! Ha megrettentenek benneteket, akkor ők győztek! Bátorság! Lesz szebb jövőnk!

Kucsera Zsuzsa
gárdista

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.