Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Exkluzív interjú Kiss Róberttel, a Magyar Gárda főkapitányával

2008.12.26

Civilben is gárdistaCivilben is gárdistaA Magyar Gárda közössége: csoda a mai világban
Exkluzív interjú Kiss Róberttel, a Magyar Gárda főkapitányával

Az alábbiakban Kiss Róberttel, a Magyar Gárda országos főkapitányával készült évértékelő interjút olvashatják. Kiss Róbert, 32 éves vállalkozó egy Pest megyei településen él feleségével és gyermekével. 2007. augusztus 25-én a budai Várban tett gárdistaesküt, ezt követően a Pest megyei vitéz Oszlányi Kornél szakasz (később század) szervezője majd kapitánya lett. Dósa István lemondása után 2008. szeptember 28-án választották a Magyar Gárda országos főkapitányává, azóta még kevesebb ideje jut kedvenc szabadidős tevékenységére, a motorozásra.

- Adjon az Isten, főkapitány úr! Véget ért a 2008-as esztendő, ami a Magyar Gárda első teljes éve volt. Ebben az évben számtalan gonddal, problémával szembesültünk, melyek voltak a legnagyobbak?

- Igen mozgalmas évet tudhatunk magunk mögött. Túl vagyunk a Magyar Gárda Egyesület feloszlatására irányuló persorozat elsőfokú eljárásán, túl vagyunk a Magyar Gárda Mozgalom szakadással járó megtisztulásának. Problémaként említeném még a kiéleződött társadalmi helyzetet, a társadalomban pattanásig feszülő ellentéteket, gondnak érzem azt, hogy a politikai elit inkább kirakatmegoldásokban gondolkodik, mintsem gyakorlati megoldásokban.

- Ezeket a negatív jelenségeket bizonyos körök szerint a hazai „szélsőjobboldal” emlegeti. Ezek szerint ez csak a jobboldali emberek gondja?

- Lehet persze szélsőjobbozni, csőcselékezni, de ettől még a helyzet nem változik. Emberi tulajdonság, hogy a kritika fájdalmas pont. De a figyelemfelhívás nem az. Ezért nem értem, ha a Mozgalom kimondja azt, amit a vidéken élő, egyszerű ember – érthető okokból – nem mert felvállalni, akkor az mitől válik szélsőséggé? A természetes igazságérzet nem szélsőség. Én azt gondolom, ha valahol megjelenik a Magyar Gárda Mozgalom, annak komoly oka van, a törvényeket maximálisan betartva bonyolítjuk le a rendezvényeinket. Így nem feltétlenül értek egyet a társadalom olyan felosztásával, mely kétfelé osztja az embereket: szélsőjobb – többiek. Politikai hovatartozástól függetlenül szenvednek az emberek – sajnos egyre szélesebb réteg.

- A Magyar Gárda milyen megoldást kínál erre?

- A Magyar Gárda Mozgalom önmagában nem megoldás a problémákra. Mi nem vagyunk végrehajtó szerv, sem törvényhozó testület. A valódi változásokhoz szükség van arra, hogy minden egyes ember tegye a maga dolgát, tegye meg minden helyzetben, saját környezetében a szükséges lépéseket. De azt hiszem, példaértékű mégis a Mozgalmunk: a bajtársiasság, az összefogás, a tiszta, igaz szó szeretete olyan közösséggé kovácsolt bennünket, ami a mai világban csodaként tartható számon.

- Ha az emberek önmaguk is meg tudják tenni a szükséges lépéseket, akkor mi szükség van a Gárdára?

- A Magyar Gárda Mozgalom egészséges társadalmi reakció, szervezett formában. Hiába próbálják egyirányúsítani a Magyar Gárda útját, egyre többen győződnek meg arról, hogy valójában nagyon de nagyon sokrétű a tevékenységünk.
- A sokrétűség miben nyilvánul meg? A köztudatban feketébe öltözött félkatonai szervezet képe él.

- Sokféle ember gyűlt össze a Mozgalomban, így mindenki azt teheti, amit szeret, amihez ért. Vannak hagyományőrzőink, koszorúzóink, pedagógusok, orvosok, jogászok – mindenki a tudása legjavát adja tevékenységünkhöz. Így azt hiszem, egyértelmű a Magyar Gárda Mozgalom küldetése.

- Az egyik legnagyobb próbatétele a Mozgalomnak a Magyar Gárda Egyesület ellen indított polgári per volt. Noha a Mozgalom úgy került a perbe mint Pilátus a Credoba, azért az elsőfokú ítéletnek van rá hatása?

- A tevékenységünkre semmilyen hatással nincs. Megyünk tovább a saját utunkon. Persze más kérdés, hogy az ember igazságérzetében, jogállamiságba vetett hitében milyen károkat okozott ez a per. Hiszen láthattuk, hogy a 2006-os „szemkilövetők” szabadlábon vannak mai napig, egyik korrupciós botrány a másikat éri, főszereplőik is szabadlábon vannak. Visszaélések tömkelegét találjuk naponta a hírekben, és nem látom ezt a nagy sietséget az eljárásokban, mint amilyet a Magyar Gárda Egyesület feloszlatásának ügyében tapasztaltam. A per közvetlenül az Egyesület, közvetve mégis a Mozgalom ellen irányult. A bizonyítási eljárás során azon értékeink, elveink, céljaink kaptak nyilvánosságot, melyekkel egyre szélesebb rétegek tudnak azonosulni. Így bíróság elé lettek citálva azok is, akikkel szolidaritást vállalunk, akik vették a bátorságot, hogy egyetértsenek elveinkkel vagy épp segítségünket kérjék.

- Mik a 2008-as év legnagyobb sikerei?

- Noha temérdek akadályba ütköztünk, szépszámmal tudok sikereket is felsorolni. Túléltük a Mozgalom irányított szétszaggatását, sőt, megerősödtünk tőle. Rengeteg sikeres rendezvényt tudunk magunk mögött, a kenyérosztástól az avatásokon át a Hernád-menti árvízi védekezésen keresztül a decemberi, országos méretű adományosztásig. Azt hiszem, maximálisan bebizonyítottuk életképességünket. S az eltelt egy évben voltunk gárda-esküvőn, részesei lehettünk immáron három gárdista bajtársunk gyermekének az ősmagyar vallás szerinti névadó-ünnepségén. Olyan igaz magyar emberek vállalták el a Mozgalom fővédnökségét, mint Wittner Mária, Dr. Hegedűs Lóránt, Für Lajos. Ők örök példaképek lesznek nekünk, rendkívül megtisztelő számunkra, hogy ők öleltek át minket védőn-szeretőn.

- Mik a kitűzött célok 2009-re?

- A 2009-es év sem lesz könnyebb, mint az idei volt. Természetesen tovább folytatjuk a megkezdett utat, hisz gárdistának lenni nem egy kitérője életünknek. Mindannyian örök gárdisták vagyunk. Növeljük természetesen az állomány létszámát, de továbbra is minőségileg szeretnénk bővülni, nem csak mennyiségileg. Nehéz a gárdaélet, munka után végzi mindenki áldásos munkáját a hazánkért. Nincs szabadidő, a család maga is áldozatot hoz, mindannyian atrocitásoknak vagyunk kitéve – de ezt mindannyian tudjuk, és vállaljuk. Az összefogás meghozza gyümölcsét. A politikai ítélet és a minket ért atrocitások után rohamosan nő a sorainkba jelentkezők száma.

- Tehát cél, hogy a Gárda létszáma minél nagyobb legyen?

- Természetesen cél, hiszen csak egymás kezét fogva tudunk ellenállni a jelenkor viharainak. Ugyanakkor gárdistáink önvédelmi, hagyományőrző (lovaglás, íjászat, baranta, rovásírás), katasztrófavédelmi és számos egyéb képzésen vehetnek részt ebben már képzett bajtársaik által, így a minőségi bővülés is biztosított. Igaz, a média folyamatosan ostoroz minket, a szolgalelkűek válogatott szidalmakkal igyekeznek megingatni, ugyanakkor nem lehet elmondani, milyen érzés, amikor egy idős, barázdált arcú, sokat látott néni odamegy a gárdistához, sírva szorongatja a kezét és Isten áldását kéri rá. Számtalan ilyen élményünk van, és olyankor azt érzi az ember, hogy nem, nem lehet feladni, az ilyen embereket nem szabad magukra hagyni.

- 2008-ra véget is ért a munka?

- Természetesen nem, hisz még mindig tart a karitatív célú gyűjtés, osztás. Mind mondtam, ez országos szintű megmozdulás, minden megyében igyekszünk a nehéz sorsú magyar családok Karácsonyát kicsit boldogabbá tenni. Célunk, hogy a jövőben ez folyamatos legyen, nem alkalomhoz kötött.
Ezúton szeretnék a Magyar Gárda Mozgalom nevében áldott, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag, pozitív változásokkal teli 2009-es évet kívánni mindenkinek az alábbi vers kíséretében:

Radványi Kálmán:
Azt kérded, kis fiam...

Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem?
Hogy a karácsony méze sem vidít fel,
A muzsikáló angyalok zenéje,
Égből szívekbe áradó malaszt.
Isten békéje emberek között,
A karácsonyfa ragyogó csodája,
A boldog fény, a víg szent csillogás.
A gyermekvágyak termő csodafája,
A megvalósult álmok boldog estje
Nem gyújtja föl bús szívem mosolyát.

Azt kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Szemem a sötét messzeségbe fúrom,
Átnézek rajtad s boldogságodon
S meglátok minden bánatot, nyomort.
És hallom a magyar hegyek nyögését,
A magyar égnek omló roskadását,
És sír bennem a magyar árvaság.
Látó szemem ma vándorútra kel,
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam,
Az égő könnyet, mely fejedre hull,
S a sötét felhőt a homlokomon.
Fájó szívemnek néma zokogását,
Lelkem megosztott fájó csonkaságát
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam.

A székely hegyek puha hópalástján
Árva kis házak négy fala között
Rab lélek gunnyaszt. Szárnyait kitépték,
Öröme félénk és bátortalan.
Erdély fölött egy nagy korbács suhog,
Magyar vér serked minden vad ütésén,
S én érzem a korbácsnak szégyenét.
Bárhová sujt le ólmos ostora
Engem talál s a lelkem megvonaglik.
Fáj bennem minden megfojtott magyar szó.
Holt gondolatok a vágyak temetőjén
Zokogva járok s nem tudok örülni.

Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Kárpátok gyásza, Garam csobogása,
A Tátra fáj és Kassa ékessége,
A multat néző néma várromok,
S a jelen romja – csonka életünk.
Idegen lábak gőgös dobbanása,
Idegen ajkak vidámsága fáj…

És fáj bennem ma minden szenvedés:
A kenyértelen asztalok keserve,
Az anyák könnye, apák küzködése,
Sírásra görbült édes gyermekajk,
Odvakban gubbasztó karácsonyok…
Minden magyar gond nyomja lelkemet…
Édes fiam, ez fáj nekem, Ezért
Ül könnyű szememben szent karácsony estén.

- Főkapitány úr, köszönöm a beszélgetést! Azt hiszem a Magyar Gárda minden gárdistája, pártolója, szimpatizánsa nevében én is boldog, békés karácsonyt, sikeres új esztendőt és szebb jövőt kívánhatok!

magyargarda.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.